A németek valamiért nagyon szeretik kifejezni, milyen nemű a főnév, és hogy egyes vagy többes számban van-e. Kicsit melléfogtak, amikor az ein-eine-ein, mein-meine-mein determinánsokat találták ki, mert az ein és a mein lehet hímnem és semleges nem is, és szegények így nem tudhatják, a kettő közül melyik. Hogy ezt a szomorúságukat enyhítsék, arra gondoltak, legalább akkor tudják meg a főnév nemét, ha ott van egy árva melléknév is. Ein Buch - ebből nem tudni, milyen nemű, lehet hímnemű is. De ha egy jó könyvről van szó, nem csak a könyv lesz jó, hanem a németek kedve is, hogy mindjárt tudhatják, hogy a könyv bizony semleges nemű: ein gutes Buch. Mert a das-nak az -s végződése odacsöppent a gut végére. Így teljes a németek öröme: nem csak egy jó könyv, hanem egy semleges nemű jó könyv az! Ugye, így mennyivel fantasztikusabb? Azt hiszem, mindenki heveny depresszióba esne, ha nem láthatná ebből az elbűvölő kifejezésből, hogy a Buch az semleges nemű.
Szóval tehát: az én könyvem, vagy egy könyv, vagy az én asztalom, vagy egy asztal - hát ebből bizony nem derül ki, milyen nemű az a fránya főnév, hímnemű-é vagy semleges:
ein Buch
mein Buch
ein Tisch
mein Tisch
De ha odabiggyesztjük, hogy jó, rossz, csúf, barna, zöld, türkizkék, vagy bármilyen, akkor már tudjuk, hogy mi a neme:
ein gutes Buch
mein gutes Buch
ein guter Tisch
mein guter Tisch
Az én jó asztalom, az bizony milyen jó!
A derdidásszal nincs gond, abból mindig kiderül, minemű a főnevecske. Így itt akár van melléknév, akár, nincs, akkor is tudjuk, hogy milyen nemű. Így e melléknévnek nem is kell már a végződésében cipelni azt a szerencsétlen bötűt, ami a főnév nemére utal. Amúgy is, a főnév neme micsoda, valami bankszámla, hogy arra utalni kelljen? Hát igen, a németek bankszámlás népség, hát még a svájciak! A banktitok lehet annak is a titka, minek akarják minden áron tudni, milyen nemű az a nyomorult főnév. Közgazdász végzettség híján kis szerény bölcsész végzettségemmel én biztos nem fogom megfejteni a svájci banktitkot, meghagyom ezt másnak. De egy biztos: a főnevek nemével valamiféle misztikus kapcsolatban van a banktitok is! Na, de inkább nem írok erről, mert még banktitkok miatt meglincselnek és megbüntetnek a svájci banktitkárok, akik a svájci bankok titkait őrzik.
Szóval, hogy ne zuhanjon mélabús csüggedésbe a német nép, a melléknevekkel elárulják ország-világnak, milyen nemű az a főnév ott utána, ha addig esetleg nem tudta senki:
ein guter Tisch
eine gute Lampe
ein gutes Buch
Ha már a melléknév előtt is tudtuk, mert pl. derdidász van ott, akkor a melléknevekre már nem kell mindenféle bolond végződéseket aggatni, csak egy árva -e betűt:
der gute Tisch
die gute Lampe
das gute Buch
Ha nincs ott sem ein-eine, sem derdidász, tehát semmi, akkor pláne kellenek azok a csodálatos végződések, hogy megtudjuk, milyen nemű a főnév:
guter Tisch
gute Lampe
gutes Buch
Jó asztal, jó lámpa, ez kell a jó munkás embernek! Ráteszi a jó asztalra a jó lámpát, bekapcsolja, ráteszi a jó könyvet is, és máris olvashatja az izgalmas Ifjú Werther szenvedéseit. Megnyugodhatunk, Werther is szenvedett, már ifjú korában, nem csak mi a melléknévragozással.
Sajnos a német melléknévragozásnak a fentiekkel még nincs vége! Pedig biztos reménykedett a kedves Olvasó, hogy most letudunk mindent, de nem. Azonban senkit nem szeretnék letargiába kergetni a továbbiakkal, csak szépen lassan, kis adagokban elég felfogni, megérteni mindent. Olvasgassuk, szagolgassuk, ízlelgessük a fentieket, érezzük meg csodás zamatát ennek az egésznek!
