Mikor kell vessző a which elé, mikor nem? Ezt rengetegszer elmagyarázták már nekem, de csak sokadszorra sikerült megjegyeznem. Gondolom, mások is vannak ezzel így, ezért érdemes lenne erről írni, sok példát hozni.
Több oldalról is megközelíthető a szabály:
1.
a) The English writer who wrote Romeo and Juliet is famous.
b) Shakespeare, who wrote Romeo and Juliet, is famous.
a) Az az angol író, aki a Rómeó és Júliát írta, híres.
b) Shakespeare, aki (egyébként) a Rómeó és Júliát írta, híres.
Ha csak a who-ig nézzük a mondatokat (The English writer és Shakesperare): Az a) mondatnál nem tudjuk, pontosan kire vonatkozik a The English writer kifejezés. Egy angol íróra, de pontosan? Sok angol író van, közülük melyikre? Viszont a b) mondatnál pontosan tudjuk, kit takar a Shakespeare szó, egy konkrét embert. Az a) mondat esetében tehát még nem tudjuk, kit jelöl a vonatkozó névmás előtti rész, a b) mondat esetében viszont igen. Az a) mondat esetében előbb pontosítani kell, kire vonatkozik a vonatkozó névmás előtti rész, a b) mondat esetében már nem kell pontosítani. Az a) mondatnál tehát a vonatkozó névmás (who) után a pontosítás következik: who wrote Romeo and Juliet (aki a Rómeó és Júliát írta), tehát itt határozzuk meg pontosan, melyik angol íróra gondoltunk. Az ilyen mondatokban nem használunk vesszőt a vonatkozó névmás előtt és után.
A b) mondat ugyanúgy folytatódik a who után, mint az a), de nem azért, hogy pontosabban meghatározzuk, kire gondoltunk, hiszen enélkül is tudnánk, hogy Shakespeare-ről van szó. A b) mondat esetében tehát a "who wrote Romeo and Juliet" nem egyértelművé teszi, hogy kiről van szó, hanem csak egy kis többletinformációt közöl arról (Shakespeare-ről), akiről már tudjuk, hogy kicsoda. Ha a vonatkozó mellékmondat csak többletinformációt közöl, nem pedig pontosan meghatározza, kiről is van szó, akkor vesszőre van szükség.
A magyarban sokszor úgy utalhatunk az a) esetre, hogy a főmondatba mutató névmást teszünk: az az író. Tehetnénk a Shakespeare elé is mutató névmást, de erre akkor lenne csak szükség, ha több Shakespreare közül pontosítani szeretnénk a mellékmondatban (a who után), hogy melyikről van szó. "Shakespeare" esetében ez a probléma nem áll fent, de pl. Kovács István név esetén fennállhat, mert több Kovács István is létezik.
2.
Ha ugyanazt a mondatot vesszővel és anélkül is leírjuk:
a) My sister who lives in the US is very happy.
b) My sister, who lives in the US, is very happy.
a) Az a testvérem, aki az USÁ-ban lakik, nagyon boldog.
b) A testvérem, aki (egyébként) az USÁ-ban lakik, nagyon boldog.
a) Az a testvérem, aki az USÁ-ban lakik (tehát nem egy másik) nagyon boldog. Ez a mondat pontosan meghatározza, pontosítja, hogy pontosan melyik testvéremről van szó: arról, aki az USÁ-ban lakik.
b) A testvérem (aki egyébként az USÁ-ban lakik), nagyon boldog. Itt már a mondat kimondása előtt tudtuk, hogy melyik testvéremről van szó. Ezért az, hogy az USÁ-ban lakik, csak egy kis többletinformáció (extra information) a testvéremről. Nem onnan tudjuk, hogy melyik testvéremről van szó, hogy az USÁ-ban lakik, hanem egyébként is tudnánk, mert pl. egy előző mondatban utaltunk rá, vagy mert pl. csak egyetlen testvérem van.
3. Nyelvtani szakkifejezéseket kedvelők számára: magyarázó és kiegészítő/bővítő értelmű vonatkozói mellékmondat (angolul: defining clause és non-defining clause). Az angol szakkifejezések között előfordul még: extra information clause.
Külön ravasz kérdés, mikor lehet mind a which-et, mind a that-et használni, mikor csak a which-et. A legtöbb esetben mindkettő használható, a who helyett is használható a that, egyetlen szabályra kell figyelni: ha "vesszős" (extra information-ös) mondatunk van, akkor nem lehet that. Legegyszerűbb így megjegyezni: Ha vessző van, that nincs.
Lásd még:
http://learningnerd.wordpress.com/2006/09/08/english-grammar-types-of-clauses/
http://web2.uvcs.uvic.ca/elc/studyzone/410/grammar/adj.htm
http://esl.about.com/library/grammar/blgr_relative_decide.htm
http://syntaxlunacy.blogspot.com/2005/09/adjective-clauses.html
