Ami engem illet, én elég jól megvagyok nyelvtanár nélkül. Alapból is szeretek nyelveket tanulni és van tapasztalatom a nyelvtanulásban. Így a nyelvtan és a szavak megtanulása nem okoz különösebb problémát. Azt is aránylag könnyen megtanulom magamtól, hogyan fejezzem ki magam írásban egy új idegen nyelven. Még a szóbeli kommunikációmat is tudom fejleszteni önállóan valamennyire. Ezen kívül nekem külön sikerélményt ad, ha önállóan készülök fel egy nyelvvizsgára.
Természetesen ez nem jelenti azt, hogy nem lehet érdekes, élvezetes akár egy csoportban, akár egy magántanárnál tanulni a nyelvet. Az ember társas lény, és az interperszonális kapcsolatokra szüksége van, ezek sokszor színt visznek az életbe. Mivel, mint utaltam rá, az autodidakta és a nyelvtanárral közösen végzett munkának is vannak előnyei, ezért bizonyos idővel a nyelvvizsga előtt meg szoktam keresni nyelvtanárt. Bármennyire is okosnak hiszem magam, mindenképpen jól jöhet valaki, aki a témában profi, és akár az írásbeli, de főleg a szóbeli készségeimet segít fejleszteni. Számomra is üdítő egy emberrel kapcsolatba lépni és vele közösen gyakorolni a nyelvet.
A mai világban már, sajnos vagy nem sajnos, a nyelvtanárok szerepe átalakul, némileg csökken. Az interneten rengeteg ingyenes anyag áll rendelkezésre nagyon sok nyelv tanulásához, és ha kérdésünk van, vagy ha nem tudunk egy mondatot lefordítani, a mesterséges intelligencia vagy a Google fordítója készségesen segít. Bár nyilván ezeket fenntartással kell kezelni.
Egyénfüggő, ki mennyire tudja a nyelvtant önállóan, tanári segítség nélkül megérteni. Az is egyénfüggő, a nyelvtan gyakorlásához kinek mennyire van szüksége nyelvtanárra. Kritikus helyzet még, amikor a tanuló még csak ismerkedik a nyelvvel, a kiejtéssel. Ilyenkor különösen javasolják a külső segítséget, főleg az olyan nyelveknél, melyek fonetikai rendszere jelentősen eltér a magyarétól. Igaz, akinek van hozzá érzéke, a leírásokból és a neten fellelhető idegen nyelvű beszédekből is összeollózhatja a saját fonetikai apparátusát.
Összességében egyénfüggő, nyelvtanulás során kinek melyik résznél van vagy éppen nincs szüksége segítségre. Mivel a nyelv egyik funkciója az önkifejezés, akár írásban, akár szóban, és jellemzően nem azért van a nyelv, hogy saját magával beszélgessen az ember, ezért feltétlen szükség van ebben a szakaszban olyan személyre, aki a hibákat kijavítja és tanácsokat ad. Már persze csak akkor, ha valaki komolyabban meg akarja tanulni a nyelvet kommunikációs szinten, és leginkább ez is a cél, hiszen magának a nyelvnek is ez a küldetése. Én magam is vállalok angol, német, olasz nyelvtanítást, és többféle tanulóval találkozom. Valakinek a nyelvtannal van kevesebb problémája, valakinek a beszéddel. Mindenki erősebb valamiben, és gyengébb egy másik területen, én is. Az elmúlt években három nyelvből tettem nyelvvizsgát, és az derült ki (bár nagyon nagy meglepetés nem ért), hogy az írásbeli kifejezőkészségem a legjobb, erre a vizsgarészre kaptam szinte mindig a legtöbb pontszámot. A szóbeli kifejezőkészségem is jó. Viszont a hallott szöveg értését mérő feladatokkal értem el mindig a legkevesebb pontot. Ezért biztos nem fogok idegen nyelvről magyarra tolmácsolni, magyarról idegen nyelvre viszont ez sokkal könnyebben megy.
Bár az írásbeli és szóbeli kifejezőkészségem is jó, mégis azt gondolom, hogy ha egy új nyelvből készülök nyelvvizsgára, főleg ezek miatt a készségek miatt érdemes nyelvtanárt megkeresnem. Vannak, akiknek a nyelvtan megértése okoz nagyobb problémát. Ők főleg ezért keresnek nyelvtanárt, és nekik például jobb lehet a képességük a hallás utáni értést mérő feladattípushoz.
Összegzésként: A mai világban jól lehet nyelvet tanulni nyelvtanár nélkül is bizonyos mértékben. Hogy kinek milyen mértékben és milyen készségek fejlesztéséhez kell nyelvtanár, az egyénfüggő. Azonban, ha valaki komolyabban, kommunikáció szintjén akar egy nyelvet megtanulni, mindenképpen szüksége van nyelvtanárra is. Kivétel persze, ha van olyan anyanyelvi barátunk, aki rászánja az időt, hogy segítsen a készségek fejlesztésében.
Biztosan többféle szempont alapján is lehetne vizsgálni a címben szereplő felvetést. Én nem a rajzfilmek közben elhangzó idegen szavakra gondolok, hanem a külföldi rajzfilmek felirataira, melyeket a rajzfilm elején és végén kénytelen végignézni a gyermek. A rajzfilmeket elsősorban gyerekek nézik, akik akkor még különösen nyitottak a világra és meg akarnak ismerni új dolgokat. Én is így voltam ezzel gyerekkoromban, ami a rajzfilmek feliratainál is előjött.
