Ma elég sok időm felszabadult arra, hogy egy bizonyos Problem English (Susan Doughty, Geoff Thompson) című könyvet olvasgassak, ami rádöbbentett, mennyi mindent nem tudok angolul, amiről már azt hittem, hogy tudom.

Nem tudom, ki hogy van az angollal, de szerintem rengeteg olyan apró szabály van ebben a nyelvben, amik mintha sose akarnának elfogyni és emiatt sosem érzi azt az ember, hogy végre valamennyire tudja a nyelvet. Középfok környékén kiderült, hogy az addig megtanult szavak fele nem is azt jelenti, amit tanultam róluk, és gyakorlatilag nem tudom azokat a szavakat megfelelően használni. Többek között kiderült, hogy a house nem is jelent házat, hanem csak családi házat, a much, many pedig nem használható mindig, sőt még csak nem is az a szabály, hogy csak tagadó és kérdő mondatokban használhatók, hanem még egy kicsit bonyolultabb, amit ha egyszer elolvas vagy hall valahol az ember, akkor utána valószínűleg azonnal el is felejti. Kiderült, hogy a nullára sokszor nem lehet azt mondani, hogy zero vagy oh, hanem még három más szó van rá és mindegyikre pontos szabály van, hogy mikor kell használni. Kiderült, hogy a say ige mellett nem állhat pl. a word, sentence, vagyis így nem lehet "szót" vagy "mondatot mondani". Abban is biztos vagyok, hogy még sok főnévről fog kiderülni, hogy megszámlálhatatlan (uncountable), amiről eddig nem gondoltam volna, és az is ki fog derülni róluk, hogy valamelyik mellett nem állhat a piece of, hanem helyette valami más. Máig nem világos számomra, hogy mikor lehet mondani egy megszámlálhatatlan főnévről, hogy two pieces of, mikor nem. Kiderült, hogy az according to után nem állhat a me, tehát nem lehet ezzel a kifejezéssel azt mondani, hogy "szerintem". Biztosan tanultam régebben az as for me kifejezést, de kiderült, ez nem használható "ami engem illet" jelentésben. Nem is létezik az angolban olyan kérdés, hogy "mit sportolsz?" - ilyet egyszerűen nem lehet kérdezni, mert nem helyes. Helyette pl. a Do you do much sport? használható és ha szerencsénk van, beszélgetőpartnerünk éppen úgy érti, hogy "mit sportolsz?" A különböző nemzetek konyháját (pl. magyar konyha, francia konyha) nem mondhatjuk a kitchen szóval, külön a cuisine szó van erre. A pupil szót a tanuló gyakorlatilag nem mondhatja magára (I am a pupil - ilyet lényegében senki nem mondhatna, mert nem azt jelenti, amit gondolnánk) és, bár a szótár tartalmazza a classmate szót az osztálytársra, az angol ezt sem használja. A study és a learn sem cserélhetők fel egymással mindig, és nem csak az a különbség a két szó között, hogy az egyik egyetemre, a másik alacsonyabb szintű oktatási intézményben történő tanulásra vonatkozik, hanem a szabály ennél bonyolultabb. A vizsgát sem mindig nevezik az angolok vizsgának, amikor a magyarok, így pl. kreszvizsga már nem "vizsga, ami sikerül", hanem valami teljesen más.

A nervous sem igazán azt jelenti, hogy "ideges", hanem inkább azt, hogy "aggódó", "fél", és a magyar értelemben vett ideges inkább az annoyed szóval adható vissza, de még kb. 3 másik szó van az idegesre, és mindegyiket kicsit más jelentésben használjuk, és nem cserélhetők fel tetszés szerint egymással.

Tudományos konferencia nem létezik, mert a scientific és a conference nem bírják ki egymás mellett, ahogyan kutatómunka sincs, mert a research és a work sem csípik egymást. Nem lehet úgy menni vidékre tanulni, ahogy elsőre gondolnánk a country szóval, és a természetbe se mehetünk ki, mert a nature szó nem használható erre. A fine ugyan finomat jelent, de ételre ezt a szót nem lehet használni. A "pont" nem csak point szóval fordítható, hanem bizonyos esetben a dot szót kell használni, de lehet, hogy van egy harmadik szó is, erre már nem is emlékszem. A youth szó nem használható mindig olyan egyszerűen ifjúság jelentésben, ahogy gondolnánk, hanem olykor csak úgy helyes, ha utána of-fal áll valami. Valamint a way of után nem állhat főnév, hanem csak ING-es alak. A very után még természetes, hogy a wonderful nem állhat, de talán nem gondolnánk, hogy a very a delicious és az awful szóval sem fér össze. Az angolok nem mondják egy lakásra, hogy valahány szóbás, azt pláne nem, hogy pl. másfél szobás, két és fél szobás.

Szerintem szép, terjedelmes lett az, amit most írtam, és ez még csak egy kis része annak a sok finomságnak, amit az angolul tanulónak "meg kell ennie", hogy ne mondjon zöldségeket azok alapján a szavak és kifejezések alapján, amiket addig megtanult. És itt még csak említés szintjén került elő "pár" dolog, még csak ki sem fejtettem, hogy ha nem úgy, akkor hogyan kell mondani. Ezeket a Problem English című könyvből mazsoláztam, durván talán a könyv negyedét írtam ki vázlatosan. Azt is meg kell említenem, hogy a közvélekedés által könnyűnek titulált angol nyelv olyan eseteit is említi ez a könyv, melyekben felmerül, hogy helyes lenne bizonyos esetben úgy kifejezni magunkat, ahogy azt egy magyar anyanyelvű elsőre gondolná, de ez az eseteknek csak kb. 10%-ában van így, és a könyv eleve le se írja, hogy mikor, miért nem helyes az adott kifejezés mindig, arra hivatkozva, hogy azt nehéz szabályba foglalni, túl bonyolult. Megemlítik, hogy bizonyos kifejezést ugyan hallunk időnként angoloktól, de mi kerüljük azok használatát, mert nem igazán lehet megmondani, mikor helyes.

És sok egyéb, nehezen megjegyezhető szerkezetet, kifejezést nem is említettem. A fentiek inkább a szókincs témakörébe tartoznak, de a nyelvtanban is vannak olyan szerkezetek, amiket valószínűleg nem jegyez meg elsőre az ember. Pl. a 4 műveltető szerkezet közül mikor kell melyiket használni, és pontosan melyikben is kell főnévi igenevet, melyikben past participle-t használni. I have somebody do something, vagy I have something done, vagy I make somebody do something, I get something done... ezeket azért nem semmi megjegyezni. Arra emlékszik valaki pontosan, mikor kell a vonatkozó névmások közül a which-et és mikor a that-et használni? És hogy mikor kell vesszőt tenni a which elé, mikor nem? És hogy a jövő idő kifejezésére hány szerkezet létezik és melyiket mikor kell használni (közeli jövő, jövőbeli terv és egyebek)? Tudja fejből mindenki, hogy az it's time és a suggest után mit lehet és mit nem lehet használni? Az összes melléknévről kapásból el tudjuk dönteni, hogy a more, most vagy az -er, -est kerül-e oda fokozásnál? Na, és a módbeli segédigék elsőre nagyon egyszerűnek tűnnek, de oldalakat lehetne írni arról, mikor melyiket kell használni és a jelentésük között miféle árnyalatnyi különbségek vannak, amiket magyarul nem is igazán lehet visszaadni.

Aminek még fennáll a veszélye, hogy az ember meglát egy angol szót, amit könnyen megjegyez, mert pl. hasonlít a magyar szóra, amit jelent, és fel sem tűnik, de fogalma sincs, hogy hogyan kell kiejteni, és az ember hosszú évekig úgy tudja, hogy tudja az adott angol szót? Pl. meglátjuk a mazochist szót, rögtön tudja mindenki, mit jelent, ennek megörülünk, és fel sem tűnik, hogy nem tudjuk, hogyan kell kiejteni.

Az igeidők egyeztetéséről és a rendhagyó igékről direkt nem beszéltem, mert ilyesmi szinte minden más nyelvben is van. Viszont amiket fent leírtam, azok kifejezése más nyelvben általában nem ennyire bonyolult, mint az angolban. Én aránylag sok nyelvet tanultam, és szerintem egyikben sem kell ennyi apró részletben elveszni, mint az angolban. (Pl. a németben, franciában, olaszban csak egyféle műveltető szerkezet létezik és a melléknév fokozásánál sem kerülünk olyan rejtélyek elé, mint az angolban, de  tovább sorolhatnám, mi egyszerűbb egy másik nyelvben, mint az angolban.) Más nyelveknél az ember bátrabban alkalmazhatja a már megtanult szabályokat és használhatja az ismert szavakat, mert azok kombinációjából nagyobb eséllyel lesz helyes mondat, mint az angolban. Persze aki kapcsolatban van a nyelvvel, olvas, hallgat angol szövegeket, az sok mindenre ráérez egy idő után, de kizárt dolog, hogy hamar túllép az ember azon, hogy az általa ismert szavakat és szabályokat ne olyan magyarosan rakja össze, hogy a pirospaprika kilométerekről is észrevehető legyen. Más nyelven alap- és középszinten nagyobb eséllyel lehet helyes mondatokat alkotni, mint angolul. A mai napig eléggé zavar, hogy angolul gyakorlatilag kevesebbet tudok, mint egy másik nyelven, amit kevesebb ideig tanultam.

UI.: E bejegyzés megírása után írtam egy ismerősömnek angolul az interneten keresztül. Azonnal elbizonytalanodtam, mert válaszomat magyarul úgy kezdtem volna, hogy "Természetesen", de eszembe jutott, hogy az angolban az of course kicsit mást jelent, mint a magyarban és durvaságot, lenézést lehet kifejezni vele. Már nem tudom, hogyan oldottam meg az üzenet megírását, de nem kis fejtörést okozott, és még csak nem is biztos, hogy a gondolataimat pontosan sikerült angolul kifejeznem.

UI2.: Rájöttem, talán más idegen nyelvek ismerete is gátolhatja az angolt. Pl. az olaszban a "nervoso" azt jelenti ideges, de abban az értelemben, amit az angol nem a "nervous", hanem az "annoyed" szóval ad vissza. És létezik az olaszban az "annoiarsi" ige, ami, az angoltól eltérően azt jelenti, "unatkozni".
Az olaszban, németben, franciában a "ház" szó (casa, Haus, maison) úgy tudom, "tömbház" értelemben is használható, tehát tágabb értelemben, mint az angol "house". Az "ideges" pedig a németben "nervös", a franciában "nerveux", az olaszban "nervoso", és nem tudok arról, hogy ezt csak szűkebb értelemben kéne értelmezni, ahogyan az angolban is. Persze az is elképzelhető, hogy az angol nyelvhez készültek csak alapos, részletekbe menő magyarázatok, könyvek, más nyelvekhez nem, ezért nem tudunk más nyelvekben hasonló "finomságokról".